Az oviban az egész hét a Farsangról szólt ugyan, de tegnap végre eljött a várva várt pillanat, amikor a csemetéink felvehették a régen kigondolt jelmezeiket. Annyira aranyosak voltak reggel, ott feszítettek mindannyian valaki/valami másnak a bőrében, nem győzték dicsérgetni egymást. A fiúk fele szuperhősnek öltözött (a legtöbb közülük Pókember volt – örök divat… annak idején a mi csoport- és osztálytársaink is gyakran pókemberek akartak volna lenni, de abban az időben ez lehetetlen jelmeznek számított, mert volt hogyan elkészíteni… most bezzeg minden karnyújtásnyira van a London Shopban, kölcsönzőben stb.), a lányok pedig kevés kivétellel pörgős ruhát vettek fel.
Az én gyermekem sem volt kivétel, bár nagyon finoman próbáltam adagolni neki, hogy választhatna valami olyan jelmezt, ami egy kicsit nagyobb kihívás elé állítja az anyját… Lehetett volna mondjuk medve vagy alma vagy virág. Az én hálás Gyermekem mégis úgy döntött, hogy Belle hercegnő lesz. Ehhez a ruhája már hónapok óta megvan, mert egyszer megígértem neki a H&M-ben, hogy választhat egy hercegnőruhát. Azóta is minden nap
felveszi, libeg benne, imádja. Ez most egy ilyen periódus. A kiegészítők tárháza minálunk hála a Jóistennek végtelen, csak úgy választhatott, hogy melyik nyakláncot, gyűrűt, karkötőt fogja a ruhához találtatni, mert ezeket ontják “ajándékba” a gyerekmagazinok mellé. És még koronaügyben sem
kellett törjem a fejem, mert eszébe sem jutott, hogy ne felelne meg az a tavaly nyáron szerzett csillámporos papírból készült gumis korona, ami hihetetlen módon még mindig nem szakadt el, pedig szintén hercegnős magazinhoz ingyenesen adott ajándék minőségű és például egy hét nyaralás alatt minden nap, egész nap viselte (meg is maradt fehérnek a csík a homlokán) és azóta is folyton előveszi. Még az álarc is megkerült, amit tavaly hoztunk neki Velencéből, pont talált színben is csillogásban is az öltözékhez.
Persze gyönyörű volt Pocok, amikor mindent magára aggatott. Csak úgy ragyogott a büszkeségtől a szívem, főleg akkor, amikor bement a terembe nagy önbizalommal telten, teljesen meggyőződve, hogy ő a legszebb a világon, mégis mindenki másnak megdicsérte a jelmezét, és bátorította a többieket, míg végül egy apró cumis megszeppent tündérke láttán büszkén elismerte, hogy az bizony szebb nála. Elolvadok.
Mélységesen egyetértek az óvoda által közvetített értékekkel, ezért is vagyok benne biztos, hogy jó helyen nevelődik a Lányom. Láttam már nem egy olyan mulatságot, ahol a szülők ott lébecoltak körbe nagy pletykálkodva, a gyerekek jelmezei között pedig versenyt rendeztek és díjakat osztottak. Ugye milyen durván hangzik? Tiszta görccsé alakít valamit, ami a jókedvről és a szórakozásról kellene szóljon. Nálunk a Farsang az óvodai program keretében zajlik, reggel felöltöztetjük a gyerekeket és aznap minden jelmezben történik. Pánkót esznek és jól mulatnak ebédig. Nincs versengés, nincs irigykedés, nincs pletyka, csak egy csomó vicces jelenet és a lehetőség, hogy egy fél nap az évből tényleg valaki másnak a bőrébe bújhass, de közben nagyjából ugyanazzal foglalkozz (játszás), amivel máskor. Hálás vagyok ezért a hozzáállásért.
Közben aggódva tekint előre a szívem az iskolai évekre. Nem kellett messzire menni az ellenpéldáért. Tegnap a Deus
házban nagy zenebona és tömeg fogadott, amikor balettre érkeztünk. A nagyteremben gondolom egyik iskolának a diákjai buliztak beöltözve. 1-4 osztályos korcsoportnak néztek ki és trendi latino zenére vágták a táncot. Közben a szülők megtöltötték az egész aulát, nagyon nagy volt a tömeg és a zavarodás. Nem vagyok benne biztos, hogy osztottak-e jelmezre díjakat, de elég lehangoló volt a látvány anélkül is.
Szerinted mit tehetek annak érdekében, hogy a Gyermekem ne kerüljön olyan iskolába, ahol a latino zene az érték másodikban? Olyan iskolába, ahol ilyen nagy feneket kerítenek egy banális rendezvénynek? Olyan iskolába, ahol nyilvánvalóan inkább szólnak a dolgok a szülőkről és a rongyrázásról mint a gyerekekről? Van ilyen iskola egyáltalán?
Kölcsönvett Kincsek 