Hat év

Hat évvel ezelőtt megváltozott az életünk. Akkor még nem tudtuk, hogy mit jelent ez és nem sejthettük, hogy mennyire jó lesz. Elsőgyerekes szülők: csupa kétely, kialvatlanság, kétségbeesés, kérdőjel. Aztán telnek a napok, hónapok, évek és minden mind csak jobb és jobb lesz.

Pocok csodálatos kisasszonnyá cseperedett. 124 centi magas, lassan utolér és el is hagy. Bájos, mosolygós, figyelmes, barátságos és mindenek felett nagyon kedves. A legnagyobb öröm számára, ha kifejezheti a szeretetét mindenki iránt. Nehéz volna szavakba foglalni, hogy mennyire büszke vagyok rá.

Este tízkor született és eddig minden évben besurrantam a szobájába, amikor ütött az óra, és ott pityeregtem örömömben miközben csodáltam, hogy milyen békésen szuszog az ágyában. Ez volt az első év, hogy a tíz órát ő is ébren várhatta meg. A hat év az hat év. Sok mindent szabad immár, amit eddig nem lehetett. Például most már megnézheti szinte valamennyi rajzfilmet. Bizony, a hatkarikásakat is. És immár zsebpénzt kap, amiből kedvére gazdálkodhat (erről számítok külön is írni majd). Kihasználva az alkalmat összebújtunk és beszélgettünk kicsit. Kérdeztem, hogy mi tetszett a legjobban neki az elmúlt hat évben? A válaszán igazán meglepődtem. Kapásból rávágta, hogy az, amikor megszületett a Kistesó.

Isten éltessen sokáig drága kicsi Nagylányom!

Hírdetés