Azért tűntem el, mert vasárnap elutaztunk 4 napra Gyulára. Az ötlet onnan származott, hogy Anyukám rengeteget segít nekünk már évek óta a gyerek(ek) körül, hiszen nagy szükség is van rá akkor, amikor István nincs idehaza. Meg sem tudjuk neki hálálni ezt a sok odaadást, de azért időről időre próbálkozunk. 🙂
Most épp elraboltuk néhány wellness napra. Dicsérték a várost, a hotelt, a strandot és azt akartuk, hogy ne legyen nagyon messze, mert Kistinek így is ez volt eddig a leghosszabb utazása, nem tudhattuk, hogyan fogja bírni a zötyögést. Adta magát tehát a Gyula-projekt.
Arról, hogy mennyire volt pihentető két gyerkőccel a kiruccanás, tuti írni fogok még, talán túl sokat is. Elöljáróban annyit, hogy jól éreztük magunkat és megjártuk épségben (és csak az új krokodil-fejfedőjét hagytuk el Kistinek, amit azután vettem, hogy két hete nyoma veszett a csodás micimackós kalapjának – mi vagyunk a sapikészítők álomcsaládja). Tegnap este érkeztünk, de a bőröndöt csak kipakolni volt erőm, helyrerakni még nem. Jó újra itthon!