Szüreti bál az iskolában

Csodálatra méltó és egyedülálló szokás, melyet az iskola mostani (rendkívüli módon magyar) igazgatója vezetett be úgy öt évvel ez előtt.

Október végén, egy pénteki napon, székely ruhába öltözik az elemi iskola apraja-nagyja, sőt a kisovisokat is beveszik a buliba. A negyedikesek mindig a csőszök, így ők azok, akik lényegében megszervezik ezt az egész ünnepi eseményt, az iskola szüreti bálját. Erre az alkalomra mindegyik osztály néptánc műsorral készül, melyet a tornateremben elő is adnak a körülményekhez képest nagyon is hangulatos díszletek között, sokszor élő zene kíséretében. Bizony, ebben a suliban mindenki tanul néptáncot, a harmadik-negyedikesek már egész komolyan ropják. A szülőknek is kell ám sürgölődni, minden osztály terít egy asztalt, melyet meg kell tölteni csupa finomsággal, mert a mulatozást természetesen falatozás is kíséri. A végén tombola keretén belül kisorsolják a szőlőkoszorúkat és egyéb apróságokat, de én ezt a mozzanatot elhagynám, mert így a legtöbb gyerek csalódott arccal távozik az amúgy felemelő hangulatú és közösség építésére kiváló rendezvényről. 

A mi gyerekeink még a legapróbb kisiskolások, azért egyelőre népi gyermekjátékokat mutattak be, de nagyon szép és a többiekhez képest is hosszú műsorral készültek. Jövőre lehet majd spekulálni, hogy melyik kislánynak melyik kisfiú lesz a párja, mert akkor már komolyabbra fordul a dolog. Szép osztályközösségnek indul ez a miénk, melyet a tanító néni kiváló érzékkel terelget. Ez a péntek nekem azzal a megnyugtató érzéssel telt el, hogy a gyerek azért, mindent összevetve és a hazai körülményeket alaposan figyelembe véve is. jó helyen van.

Na de ez után jött csak a haddelhadd. Mert a szüreti-napi rendezvény ezzel még nem zárult le. Holnap mesélek a folytatásról, melynek nem kis köze volt egy jól megpakolt fonott kosárhoz. 😉 Találgatni szabad!

Hírdetés