Kisti figyelmét soha semmi nem kötötte le öt percnél tovább. Sőt, a másfél perc inkább a jellemző. Aztán szerdán felfedezte magának a porszívót a nappali közepén. Véletlenül sikerült beindítania egy fél búgásra, amitől üvöltősre ijedt, de amikor megnyugodott, nem tartott örök-haragot a jószággal. Inkább úgy tűnt, hogy legjobb barátjának fogadja, mert egész délelőtt elszórakozott vele. Huzigálta a hosszú kábelt, forgatta a csövet, tette-vette, mászott ide-mászott oda. Szerelt. Azt pedig végképp nem tudom, hogyan csinálta, de kétszer is arra kaptam fel a fejem, hogy a Gyerek áll a két lábán és nem támaszkodik semmiben. Indián-örömtáncot jártunk körülötte a vakáció miatt végtelen szabadsággal rendelkező Pocokkal. Már csak egy mozdulat, és a Kistié a világ. Legközelebb hátha sikerül lencsevégre kapni…
Kölcsönvett Kincsek 