Azzal nyugtatgat az alpolgármester, hogy most 14 hónapnyi munkálatokon lesz túl a városunk három hónap alatt, szóval nyeljük le a kellemetlenségeket és örüljünk, hogy januártól már zsír új utakon, járdákon száguldozhatunk. Ezzel a kijelentéssel sok baj van. A legnyilvánvalóbb, hogy a majd másfél éves munka bizonyára okkal másfél éves. Ami az elmúlt hetekben a város utcáin zajlott s zajlik még az év végéig, az nem csak kritikán aluli de életveszélyes is. Nem véletlen, hogy egy hét alatt négy embert ütöttek el az átjárón. Minden le van gyalulva, de az autók járhatnak, nem látod, hogy hol a gyalogos átkelőhely és amúgy is az úttesten kényszerülnek baktatni az emberek, honnan tudnád, hogy épp melyik mikor akar átkelni? Legszívesebben se kocsival se gyalog nem indulnék sehová. Örülök, hogy a körzeti suliba járunk, hogy nem kell minden nap autóba ülni s amikor egy héten háromszor muszáj, akkor óriási körültekintéssel jó lassan megyek és sokkal korábban elindulok, mert egy nagy dugó az egész város. Már jó ideje kerülgetjük a suli felé vezető úton a gödröket, mert a járdát újítják a környéken, csiga tempóban, tanévkezdés óta. Most azonban egyszerre túrták fel, mindkét oldalt. Már nem lehet rossz és még elfogadható közül választani. Reggel valahogy evickélünk Pocokkal, jórészt az úttesten, de délben Kistivel előre kötött Manducá-val kacsázunk és úgy még az orrom elé sem tudok nézni. Egyszer szépen megbotlunk és kilapulunk. A babakocsi nyilván ilyen terepen szóba sem jöhet, pedig a miénk eléggé strapabíró. Direkt. Amikor pedig kész lesz, akkor piskótás lesz. Piskótás. Minden vásárhelyi tudja, hogy ez mit jelent, de annyit az idegeneknek is elmondhatok, hogy semmi jót.

Csemegeként megosztom itt is az amúgy a 9gag-en napok óta, világszerte keringő fotót a Gecse utcáról. Ja, hogy még nincs kész… és nyilván levágják majd az oszlopot. Akkor pedig lehet újra aszfaltozni. Hát persze.

2 hozzászólás Új írása