Gyerekkorunkban óriási dolog volt, ha kindertojás ütötte a markunkat. Az már mellékes, hogy mindig én kaptam belőle a motort és a kisautót az öcsém meg nem, de mindketten lehangoltak voltunk, ha valami egyszerű, összerakást sem igénylő mütyür volt benne. Ritka kivételtől eltekintve kétszer kaptunk ilyen kincset egy évben: hozott egyet a Mikulás és tojt egyet A nyuszi. A csokit azonnal felfaltuk a játékot pedig a polcainkon őrizgettük, pedig erősen utálatos munka volt törölgetni a port alóluk.
Ma már más világban élünk. Pocok születésétől fogva és alkalomtól függetlenül rengeteg kindertojást kapott. Szerintem azért, mert ezek a csokicsodák a mai felnőtteket a gyerekkorukra emlékeztetik és mert ugyanolyan örömet akarnak szerezni a mai gyerkőcöknek is.
Ez most egyrészt onnan jutott eszembe, hogy a nyuszi hamarosan ismét kopogtat. Másrészt az elmúlt héten kemény munkával végigvergődtem magam a Pocok szobáján és rendet raktam. De úgy igazán. A fő cél az volt, hogy a már Kistinek való játékok és könyvek átkerüljenek az Öcsi szobájába ezzel is légiesebbé téve a Nagylány által mindenhonnan 
összeharácsolt és “semmit el nem dobunk” kupacokat. Kemény munka volt, egy hétig tartott és az utolsó fél óráig a szoba úgy nézett ki, mintha két árvíz és egy hurrikán söpört volna végig rajta. István csak jött-ment, csóválta a fejét, hogy ejha mikor lesz ebből rend? Lett, büszke is vagyok rá, minden oda került, ahova való, átláthatóbb a helyzet, előkerültek a rég elveszettnek hitt kincsek és Kisti is rengeteg vagány, tényleg feledésbe merült játékkal gazdagodott.
A kinderes mütyürök is mind egy helyre kerültek, megtöltöttek egy nagy vedret. Színültig. Pocok a tojást meg sem ette soha (mai napig nem nagy csokipárti), a játékot pedig összerakatta, majd később összeszerelte ő maga, és ha csak nem volt valami szuper vagány vagy nagyon csajos dolog, akkor három perc múlva el is felejtette. Ha valami miatt nagyon tetszett neki akkor egy nap múlva felejtette el, addig még matatott vele. Százból egy olyan van, amit mai napig őrizget, rakosgat. Az vagy egy tündér vagy valamilyen ékszer, melyek a pár éve 
megjelent kizárólag “lányos kinderekből” (virágos a csomagolásuk) vannak. Fiatal kora ellenére Kisti is szép kinder-gyűjteménnyel rendelkezik már. Ő bezzeg azonnal elmaszatolja a csokit, a játékot pedig félretesszük neki, mert egyelőre még túl apró ahhoz, hogy matasson vele.
Ezzel nyilván nem azt akarom mondani, hogy ne vegyetek a gyerekeknek vagy a gyerekeimnek Kindertojást, de azért figyelemre méltó a változás, melyen ezek a misztikus ajándékok átmentek az utóbbi időszakban. Egy dologtól mégis óva intelek, és ezt tapasztalatból mondom. Amikor egy társaságnyi gyereknek szeretnél valami figyelmességet vinni, az semmi esetre se legyen Kindertojás (azért a pénzért vehetsz inkább egy-egy tábla sima csokit). Nagy az öröm mindaddig, míg elő nem kerülnek a meglepetések. Onnan kezdve aztán a kölykök vérmérsékletén és átlagéletkorán múlik, hogy mekkora lesz a botrány. Mert többnyire a fiúk kapják a lányos cuccokat, vagy az összerakást nem igénylő “unalmas” kollekciódarabokat, a lányok közül pedig tuti lesz olyan, akinek a tojás sárgája pónit vagy tündért vagy minyont rejteget és azt persze mindenki más mélységesen fogja irigyelni.
Én a magam részéről elmondhatom, hogy míg élek, szeretettel fogok a Kindertojásokra gondolni, és minden évben azt kívánom, hogy bárcsak tojna nekem is egyet a nyuszi. Még akkor is, ha a csokit Kisti eszi meg és a játék a Pocok vödrének a tetején végzi.
u.i. A képek mind a gugliból vannak. Nem is számítottam rá, hogy ennyi vicc terjeng a Kinder tojás kapcsán. 🙂
Kölcsönvett Kincsek 