Valaminek csak neveznünk kell, mert nagyon furcsa jelenség. Egyik napról a másikra történt. Én azt hittem, hogy Kisti az ételt nem kéri sosem, és nagy elkeseredéssel készültem az étkezésekre. Közben valahogy kiderült, hogy csurog a nyála, ülne oda, enne, várja az ételt (no nem mindent, csak azt a háromfélét, amit meg szokott enni), de amint a nyakába akasztom a nyálazót, azonnal szökik ki az etetőszékből és látni sem akarja a tányérját. Ha pedig nem “kínozom” nyálazóval, hanem hagyom, hogy nyugodt ritmusban leegye az összes réteg ruháját, akkor viszonylag békésen falatozik. Sőt, mostanában az etetőszék is zavarja, ha lehet, akkor velünk ül az asztalnál saját széken. Hihetetlen, de még egy párna sem kell a feneke alá, nagyon jól feléri a tányért.
Na de olyanról, hogy nyálazó-fóbia mostanig még sosem hallottam, csak épp pár nappal ez előtt avatott be Pocoknak a némettanárnője, hogy az ő kisebbik lányával is így küzdenek. Lehet, hogy ez is valami globalizációs nyavalya? Végül is mindegy, jó hogy kiderült a baj forrása, a mosógép mos akármennyit és vasalni szeretek. Legközelebb, ha semmiképp sem akar enni a kisbabád, próbáld meg levenni a nyálazóját. Hátha fertőző a dolog. 😉
Kölcsönvett Kincsek 
Apor letepi magarol. Addig rancigalja, amig le nem jon a nyakarol. Igy szinte mindig leeszi magat. Igyekszem nem mergelodni rajta.
KedvelésKedvelés