Eljött az ajándékozások, a gyűjtések, a cipősdobozok, a karitatív felhívások tömkelegének a hónapja. Már olyan kifakadásokat is olvastam a facebookon a századik kérés után, hogy fejezzétek már be, nem lehet mindenkinek segíteni.
Igazság szerint elég nehéz helyzetben vagyunk, mert nem is nagyon tudjuk, hogy mi az, amivel érdemben hozzá lehet járulni mások ünnepéhez, mindennapjaihoz. Néha a legkisebb gesztus is elég, mégis feltevődik a kérdés: mire volna a legnagyobb szükség? Dönteni is nehéz: alapítványnak adományozzunk, egyháznak, cégeknek, akik elvileg hozzáteszik a magukét pluszban, vagy a gyereknek az utca szélén, aki nem engedi, hogy elmenj mellette anélkül, hogy észrevedd?
Azt gondolom, hogy ezt a videót azért érdemes végignézni, mert egy egyszerű tölteten át kézzelfoghatóvá teszi azt, amit néha nehéz a jólétben elképzelni: milyen az, amikor nagyon be kell osztani a kicsit és még úgysem biztos, hogy mindenre futja. Ismerem én is ezt a megsemmisítő érzést. Azért dolgozunk és tanulunk, hogy a gyerekeink mindennapi gondjai ha egy mód van rá, már más pontról induljanak.
Kölcsönvett Kincsek 