Utolsó előadásaira készül a Hahota színtársulat. Szilveszteri kabaréra utána jó fél évet várni kell majd megint. Nem jutunk el minden évben a műsorukra, pedig idén sem bántuk meg. Igaz, hogy a lehető legrosszabb székeken kaptunk utolsó helyeket, az első sorban, a legszélén, ahonnan a színpad felét látni sem lehet, de legalább ugyanúgy nem veszik észre rólunk sem, ha kókadozunk éppen.
A Hahota mindig 4 bohózatot ad elő és ezzel a műfajjal kapcsolatban bennem kettős érzés kering folyton. Egyrészt szeretem a vicces jeleneteket és jó ezeket (újra)nézni, a tévében is jól esik egy-egy klasszikus felvételt megtekinteni. Másrészt viszont szívből utálom az olyan helyzeteket, amikor egy félreértés miatt óriási feneke kerekedik mindennek. Jó székelyesen, pattan kifele a bicska a zsebemben. Nem szeretem. Márpedig ezek a rövid történetek többnyire épp erre alapulnak.
Az idei négy jelenet közül kettő kimondottan jó volt. Sírvanevetős, székrőllegurulós. Egyik alatt kissé ellaposodtunk és az utolsóval is csak az volt a baj, hogy túlontúl hosszúra szabták. Az ének-betétek viszont gondoskodtak a kimondottan ünnepi hangulat megteremtéséről, ahogy az egy szilveszteri előadáshoz illik, még akkor is ha az ember márciusban jut el oda, hogy megtekintse. Azt hiszem végig telt-házzal játszották az idei kabaréműsort is, melyből érződik az, hogy szeretettel készült a helyi közönségnek. Épp emiatt érdemes megtisztelni a produkciót a jelenlétünkkel. Egyszer mindenképp látni kell.
Kölcsönvett Kincsek 