24 napja vagyunk Norvégiában, és ez alatt az idő alatt a következő, honfitársainkkal kapcsolatos, információk jutottak el hozzám norvég forrásokból (pedig nem is kerestem őket, becsület):
- Elkezdtem követni a norvég sajtót, mert úgy gondolom, lehetőségeinkhez mérten képben kell lennünk a helyi történésekkel és hírekkel. Szerencsére létezik néhány angol nyelvű hírportál is, melyek közül válogatni lehet. Egyelőre a norwaytoday.info vált be, mely minden reggel elküldi az aktualitásokat tartalmazó hírlevelét, a publikált cikkek pedig tömörek és lényegre törőek, így napi 5 perc alatt megtudom a legfontosabbakat. Ezen az oldalon jelent meg egy olyan hír nemrégiben, hogy 5 román állampolgárt fordítottak vissza a norvég határról, mert a munkaigazolásuk szerint epret jöttek volna szedni – novemberben. Erre a norvég vámhatóság azt mondta, hogy ne nézzetek már madárnak, az eperszezon fél éve lejárt (van olyan hogy norvég eperszezon???) és megtagadták az emberektől a belépést. Megtehetik ugyanis azt, amit az EU-n belül nem… csak azt engedik be, akit akarnak. Ebből aztán akkora hír lett, hogy megjelent a napi sajtó kivonatában a főcímek között. Csak nekem tűnik úgy, hogy lejárató kampány folyik a románok ellen?
- Két nap múlva eljött hozzánk egy norvég vízszerelő, mert szivárgott a fürdőszobai csapunk. Leültünk egy kávé mellett pár szót váltani – érdeklődött honnan jöttünk, mondom magyarok vagyunk, á Budapest, mondom biza Budapest. Szóval nem tudta, hogy Romániából érkeztünk, mégis (vagy talán pont azért), amikor a coronavírusra terelődött a szó, az első történet, amelyet elmesélt az volt, hogy állítólag egy adott ponton érkezett egy vírussal fertőzött román ember Osloba, aki ráadásul rögtön részt vett valami nagy román ünnepségen egy erre a célra kibérelt templomban, ott megfertőzött ötven másik Osloban élő románt, majd mint aki jól végezte dolgát, hazautazott. Szóval a norvégok azt hiszik, hogy kimondottan a külföldiek hozzák a vírust s azok közül is kivált a lengyelek, de főleg a románok. Sikeres tehát a lejárató kampány.
- A tegnapi fő hír az volt, hogy egy román ember megpróbált hamisított covid teszttel bejutni Norvégiába, de a reptéren kiszűrték a csalást. Most mélységesen meg vannak rendülve, a magukat önként és büszkén jóhiszemű, sőt naiv nemzetnek valló norvégok, hogy létezik ilyen a világon, és erősen meg kell vizsgálják az ügyet, mert hihetetlennek tűnik, hogy valaki ilyesmivel próbálkozna. Persze nem “valaki” hanem egy román, ezt nagyon fontos a cikkben háromszor aláhúzni. Jaj ha annyi pénzem volna, ahány ember utazik photshopolt covid teszttel világszerte… persze ezekre nincs és nem is lesz bizonyíték s amúgy is mindegy. Nincs tehát szükségünk lejárató kampányra végül is, megoldja a hírszerzést a románok nagy része magánúton.
- Elkezdtem követni egy román vloggert, aki a norvégiai kalandjairól beszél a Youtube-on és egyik videójában teljesen kiakadt attól, hogy bárkinek mondja, hogy honnan származik, azonnal azt hiszik, hogy videocsetelésből él (fiatal lány). Ő sem büszkén írja ki a homlokára tehát, hogy milyen nemzetiségű és a szégyenkezés minden bugyrán végigment az elmúlt 3 évben. Ha te nem is, mások úgy tűnik folyamatosan gondoskodnak róla, hogy ne lehess büszke a származásodra…
Értem én, hogy deszkurkörécségből sokszor tanulhatnánk honfizásainktól, de jelenleg egyebet nem érzek, csak szégyent, amikor a metrón ülve cseng a céges telefonom s bele kell szólnom románul. Azon tűnődöm, hogy mennyire lesz ciki jövő héten sorban állni a román nagykövetség előtt, hogy bejuthassunk szavazni? Csak a választások miatt biztosan nem utaznánk messze földre, de 2 km-re lakunk a nagykövetség épületétől, ilyen körülmények között illenék voksolni, mégis. Főleg, hogy Soós Zoltán személyesen kért meg erre a múlt héten (kör)telefonon. 😀
Te találkoztál külföldön olyan helyzettel, hogy ha megkérdezték, honnan jöttél, azt válaszoltad, hogy magyar vagy s nem azt hogy Románia szívéből, esetleg Erdélyből? Mindenhol ilyen nyomorult és lehangoló Románia megítélése a nagyvilágban?
Barcelonában leültünk egy teraszra, nagyon közvetlen, barátkozò, jòpofa pincér szolgált ki. Minden alkalommal amikor az asztalunkhoz jött, beszélgetést kezdeményezett, viccelődött. Tetszett a hely, a fogadtatás, másnap visszatértünk. Egy idő után szòba került, hogy honnan jöttünk, én egyből, gondolkodás nélkül rávágtam, hogy Románia. Többet nem jött az asztalunkhoz beszélgetni. Tanultam az esetből, amikor egy francia házaspár megkérdezte honnan vagyunk, rávágtam, hogy Magyarország. Ah, Budapest c’est magnifique. S ott áradoztak , hogy hogy örülnek nekünk . Számomra is megdöbbentő volt.
KedvelésKedvelés