Az iskolánkban évente két szülői értekezletet tartanak, melyek dátuma tanévkezdés előtt bekerül a naptárba. A “tervezés a lelke mindennek”-típusú énem ettől a ténytől teljesen le van nyűgözve. Üröm az örömben, hogy bár osztályonkénti, de iskolaszintű a “Parent Teacher Conference Day”, vagyis akinek több gyereke van az elemiben, az csak reménykedhet, hogy az események nem tevődnek egymásra. Nem vagyok biztos benne, hogy erre vonatkozólag a tanítók egyeztetnek egymás között.
Az előtt prezentáció készül az érintett témákról és ezt a szülők pár nappal korábban megkapják e-mailben. Nagyon értékelem ezt a gesztust. Jegyzőkönyvet sem kell vezessen egyetlen önfeláldozó szülő sem, a részvételi online “feed back” kérdőívet utólag töltjük ki.
Az én első hivatalos szüli értekezleteim ma voltak, az elsőben és a hatodikban, persze online szervezték őket és darabja negyven percet tartott. Aki három és fél órás szülőikhez van szokva az biztos érti, hogy ez miért egy kiemelendő dolog. Negyven perc alatt elmondtak minden lényeges információt ÉS kérdések megfelelésére is volt idő. Persze a tömör és lényegre törő megfogalmazás következtében nem maradt sok tisztáznivaló a végére. Azért is tudnak ilyen könnyen átsiklani a témák fölött, mert a fontos napi szintű tudnivalókat egyrészt felmerülésükkor e-mailben kiküldik minden szülőnek, másrészt a havi osztályhírlapban is leírnak mindent, amit a következő hónapra vonatkozólag az iskolai tevékenységekről tudni kell és nem utolsó sorban a tanító mindig egy napon belül felel minden egyéni, e-mailben feltett kérdésre, ezért nem kell gyűjtögetni a tisztázandó témákat akkorra, amikor majd mindannyian találkozunk s ezáltal sem raboljuk egymás idejét. Ennek az oka nyilván abban keresendő, hogy az osztálytanító maximum 17 fős létszámmal dolgozik és bár a napi átlagos óraszám 6 és fél, az órái egy részét szaktanárok veszik át tőle, így nyilván sokkal több ideje marad az egyéb, kiegészítő tevékenységekre. Akinek otthon 30 gyerek jut az osztályban, annak csak akkor lesz kapacitása ilyen fajta szervezési és előszervezési dolgokra, ha feláldozza a szabadideje egy részét. Azért lehet, hogy lassan (a gyereklétszám csökkenő tendenciájának köszönhetően) alakul némi javulás ezen a téren, mert jövőre az otthoni iskolánkban például már csak húsz helyet hirdettek osztályonként – a korábbi 25 helyett, melyet 30-ig szükség esetén lazán felvittek utólag. Azt gondolom, hogy gyereknek-tanárnak-szülőnek egyaránt az lenne az érdeke, ha minél kisebb csoportban zajlanának a tanórák. Hátha megkerül ennek a módja a közeljövőben otthon is.
Kölcsönvett Kincsek 