A gyerekek osloi iskolájában év végén nem adnak listát a kötelező házi olvasmányokról, pedig nagyon komolyan veszik ám az olvasást, hiszen külön könyvtár-órájuk is van minden héten. Helyette bekapcsolódunk (szigorúan önkéntes alapon) az országos nyári olvasási programba, melyet az 1-7. osztályosok számára találtak ki és amely a helyi könyvtárak bevonásával zajlik országszinten. Elkészült egy online platform, ahova regisztrálni lehet, majd ahogy a nyár folyamán a gyerekek haladnak az olvasmányaikkal, azokat fel lehet tölteni pontokért cserében. A pontokkal szinteket lehet elérni és bizonyos teljesítmény után nem csak virtuális vállveregetés jár, hanem igazi nyeremények is, melyeket a könyvtárakban lehet majd átvenni.
Nagyon szimpatikus számomra az, hogy nem “nyomják le” a gyerekek torkán a Légy jó mindhaláligot (ami persze olyan unalmas, hogy elszöszmötöl vele a gyerek jó esetben egész nyáron, csak azzal az egy könyvvel, rosszabb esetben inkább nem is olvas semmit), hanem teljesen szabadon lehet választani, kinek kinek preferenciája szerint, sőt bátorítanak a hangoskönyvek hallgatására, de még a képregények is játszanak. Bármi elfogadott, csak épp olvasson a gyerek.
A szülőkhöz intézett felhívás kifejti, hogy a Sommerles program célja, hogy a gyerekek élvezzék az olvasást és hogy közösségi élményben legyen részük. Azon gyerekek, akik a nyarat végigolvassák, jelentős mértékben megerősítik az olvasási képességeiket a következő tanévre. Bár a gyerekek egy része amúgy is olvas a szabadidejében, aki mégsem, az valószínűleg augusztusra lemaradást fog tapasztalni a társaihoz képest. Bátorítják a szülőket, hogy kivált a szabadságolások idején szorgalmazzák, hogy a gyerek minél többet olvasson.
Őszintén szólva én annak idején alig vártam, hogy felírják a táblára a kötelező házi olvasmányok listáját (überlúzerség, bevallani is röstellem), mert kihívásnak tekintettem minden évben, hogy az összeset végigolvassam, de ezzel már akkor is eléggé egyedül voltam az osztályban és ahogy észreveszem, manapság már végképp ciki az ajánlott olvasmányokhoz nyúlni. Azt viszont tuti imádtam volna, ha az összes barátommal igazi díjakért tarthattunk volna nyári olvasási versenyeket. Nagyon menő dolog! Egyelőre úgy néz ki, hogy a gyerekeim is osztoznak a lelkesedésemben. Az elsősök esetében külön kijelentették, hogy az is ér, ha a szülő olvas fel a gyereknek, lévén, hogy még nem tudnak jól olvasni év végére, ezért Kisti sem zárkózik el a pontgyűjtéstől, főleg hogy versenghet Annával. Nem számít hogy mit, csak olvassunk! Ugye milyen szimpatikus hozzáállás? Ismersz hasonló programokat? Szerveznek máshol is ilyesmit? Hátha eljön az ideje, amikor otthon is megvalósítható lesz egy nyári olvasói kihívás a kisiskolások számára. Hátha.
A fenti egy újabb remek példája annak, hogy mi mindenre futja Norvégiában az emberek által befizetett adógarasokból. Egyre bővül a listám.
Kölcsönvett Kincsek 