Amint már erről korábban írtam, “a nagy nyitás” után azért vettük célba elsőként éppen a Természettudományi Múzeumot, mert a Botanikus Kertben helyezkedik el, és arra gondoltunk, hogy összekötjük a kellemes sétát a hasznos látnivalókkal az első igazi nyári hétvégén.
Arra azonban nem voltunk felkészülve, ami a múzeumban ránk várt (ha sejtettük volna, akkor több uzsonnát pakolunk…). Bátran kijelenthetem, hogy még soha nem jártunk korábban ilyen vagány természettudományi múzeumban. Az ember gyerekkori álam, hogy találkozzon egy igazi dinocsontvázzal, már mindjárt az első teremben teljesül is. Ezek után következnek az ásványok (nincs sok, de mind különleges), majd a kitömött állatok installációi, melyek olyan elképesztően élethűek, hogy csak a sokadik ablak után jutott eszembe az a szomorú tény, hogy ehhez a kiállításhoz bizony minden bemutatott állatnak előbb el kellett pusztulnia. Szóval ez nem állatkert, de ha állatokat akarsz tanulmányozni, akkor arra egy igen kiváló hely. Az első két szinten a norvégiai élővilággal találkozik a látogató, az utolsó szinten pedig körbejárhatjuk a Földet. Sajnos a pandémiára való tekintettel jelenleg a tárlat interaktív elemeit kiiktatták, ami elég kár. Erre a kiállításra simán rá kell szánni két órát még úgy is, ha az ember nem bámészkodik sokat. Említésre méltó továbbá a múzeum ajándékboltja is (itt kell megvenni a belépőjegyeket), melyben teljesen giccsmentes módon rengeteg kincs lapul. Minden természettudós álma például egy colostok, amely egyben a Földtörténeti korok mérője is.
Sok beszéd helyett alább megosztok jó sok képet, melyek persze csak részben tudják visszaadni a hely bámulatos voltát. A családi jegy ára 300 korona volt (150 lej), ennek fejében a múzeumon kívül a Klimahuset nevű természetvédelemmel foglalkozó kiállítást is meg tudtuk nézni, melyről hamarosan külön írni fogok, mert nagyon érdekes.