Szinte észre sem vettük az átmenetet és egy nap arra ébredtünk, hogy Oslo tavaszi díszletté vált. Mintha versenyt virágoznának a csodálatos fák, bokrok, cserjék, mert most már hetek óta töméntelen mennyiségű virágpor száll a levegőben. Csoda, hogy idén megúsztuk az allergiát. (Vagy lehet, hogy ennek a csodához nincs semmi köze és esetleg, nem biztos, de talán, segített az, hogy a kombinátot lecseréltük a tengeri levegőre…) Minden nap le kell törölnöm az asztalt a teraszon, mert vastagon belepi a fűrészporszerű réteg, melyről két napig azt hittem, hogy a fenti szomszéd lakásfelújító akciójának az eredménye, míg aztán harmadnapra leesett végre, hogy ez bizony tömény virágpor, mely leülepszik a levegőből. Korábban még soha nem láttam ilyet. Por helyett virágpor. Tetszik!
Nem kellett volna meglepődni persze, hiszen István a biológus szemével már február magasságában emlegette, hogy ennyi orgonafát egy helyen rég nem látott, és majd mikor mind virágozni fog, akkor lesz csak igazán illatos a környék, én azonban továbbra is képtelen vagyok megkülönböztetni egyik fát vagy bokrot a másiktól addig, amíg elő nem bukkannak a virágjaik, ezért a nagy színkavalkád igazi meglepetést okozott. Május elejétől kezdődően Osloban bármerre járjon az ember, mindenképp rengeteg virágot lát, közterületeken, kertekben, házak között, út szélén… Szívmelengető látvány, mely a moderált hőmérsékleteknek köszönhetően sokáig eltart. Az orgonaszezon a héten járt le 5-6 hét után. Most a sárga-akác ideje jött el.
Osloi nyári reggel 
A városi kertészet által ültetett csodálatos tulipánok közben elvirágoztak (írtam erről egy pünkösdi bejegyzést, melyet ide kattintva olvashatsz el), helyüket pedig átvették a dús virágoskertre emlékeztető tarka kompozíciók, melyek bennem leginkább az otthonosság érzését keltik.
Látni kell, mert leírni nehéz. Csodálatos ez az óriási virágoskert, melynek neve Oslo.
Kölcsönvett Kincsek 