Amikor először néztem meg ezt a videót (még otthon), nagyon vegyes érzésekkel töltött el. Az nyilvánvaló, hogy ezek a srácok a dolgokat örökké az ironikus oldalán ragadják meg, de hozzá kell tennem, hogy mióta itt élünk, sok igazságot találtunk abban, amivel ők félig komolyan viccelődnek.
Íme, a norvég ebéd. A videó szerint 10 norvégból 4 ezt a tipikus “szendvicset” viszi magával ebédre. Ennek az étkezésnek ugyanis csak egy célja van: legyen gyors, verje el az éhséget, és lehetőleg legyen minél unalmasabb – íz- és színvilágban egyaránt – azért, hogy az ember semmiképp ne várja az ebédidőt.
Egyrészt úgy gondoltam, hogy otthon fogjuk érezni magunkat ezek között az emberek között, mert mégis, jófejek lehetnek, ha annak ellenére, hogy a világ egyik leggazdagabb országába születtek, ilyen “minimalista” módon élnek. Másrészt amiatt izgultam, hogy nem lesz-e túl egyoldalú az étkezésünk ilyen körülmények között? Annának például egy álom, ha egy alábbihoz hasonló szendvicset ehet (nyilván NEM ebédre!), lévén, hogy zöldségekről amúgy sem akar hallani, Kistinek pedig még a matpakke is extra túlzás, mert ő meg a kenyéren kívül a többi részét nem is kérné – soha nem szerette a megkent szeleteket. De hogy a szülők direkt arra neveljék a gyerekeket, hogy felnőtt korukban mellőzzék a paprikát a szendvicsből??? Vajon mennyivel jobbak amúgy a magyar szalámis-sajtos-paprikás tescos zsömlék? Nagyon kíváncsi lennék, hogy mit gondolsz erről, szívesen olvasom hozzászólásban!
Ami pedig a matpakke-valóságot illeti, az biztos, hogy a norvégok, ha lehet, mindent vajaskenyér kíséretében esznek, és az is igaz, hogy attól még hogy itt élünk, nincs átfogó tapasztalatunk a tipikus norvég ebédről. Annyit elmondhatok, hogy minden boltban kapható a videóban mutatott rétegek közé való méretre vágott zsírpapír, tehát nyilván sokan használják is – mi még nem vettünk. Az iskolában nem adnak a gyerekeknek ebédet, és mivel heti négy nap fél 3 után végeznek, ezért végül is az itthonról csomagolt hideg elemózsia a tulajdonképpeni ebédjük, bár én mindig meleg étellel fogadom őéhességüket, mikor végül hazavánszorognak 3-4 körül. István egy sokemeletes irodaépületben dolgozik, és nekik van saját étkezdéjük igazi változatos főttételekkel, ennek megfelelően a legtöbb kollégája ott is ebédel, mert lehetetlenül olcsó a menü (nagyjából harmadár a környéken működő kifőzdékhez képest) – az épületben dolgozó cégek dobják össze a különbözetet. Ennek megfelelően eddig egyikünk sem látott még élőben igazi matpakket. Azt azonban el tudjuk mondani, hogy ha választhatunk, mi inkább nem ilyen ebédet kérünk.
Kölcsönvett Kincsek 
Egy par evig probalkoztunk szellel szembe pisilni, de most mar feladtuk, es szendvics az ebed, vacsora meg 6 korul a meleg etel. Gyerekek 14.30 kor vegeznek, van ebedszunetuk, de Daninak nem eri meg semmi “kulonlegeset” csomagolni – sajtos vagy husos szendvics, par darab uborka/paradicsom/paprika esetleg egy dobozos tej, aztan par falatot eszik mindenbol. Hallottam iskolarol, ahol raszoltak a szulokre, ne tegyenek sajtos-sonkas kiflit, mert az mar “tul luxus” kategoria, vagy-vagy. Szerintem nem egeszsegtelen az etkezesuk, mert tizoraira ketszer-haromszor egy heten kotelezo a kizarolagos gyumolcs vagy zoldseg, es uzsonnara is altalaban egy, maximum ket kis keksz van. A felnottek ugyanezt kave vagy tea melle fogyasztjak. Vacsora altalaban hus vagy hal-zoldseg-koret formajaban mukodik, szuper minosegu a tejtermek, es sokafele van, tehat az elterjedt szimpla szendvicsek ellenere eleg feherjet es zoldseget fogyasztanak.
KedvelésKedvelés