A szerelem nagyjából hét évvel ezelőtt kezdődött, amikor várandós voltam a fiammal és gyakorlatilag egyik napról a másikra átváltottam a “nem értem, hogy miért szereti valaki a csípős ételeket, hiszen úgy nem is érzed az igazi ízeket“-ről az “evőkanál erőspistát a halászlébe” preferenciára. Magam is megleptem ezzel, de végig azt hittem, hogy a gyomorégéshez és a falevéshez hasonlóan a cayenne-bors mánia is instant megszűnik majd a szülés után. Nagyon örülök egyébként, hogy nem így történt, mert a csípős, fűszeres ételekkel együtt belopódzott az indiai konyha szeretete is az életembe. Otthon nagyon nehezen lehet ezekhez az ízekhez hozzáférni: elkészítve szinte lehetetlen és bár nagyobb áruházakban kaphatók néha üveges szószok, ha valaki otthon szeretné nulláról megfőzni valamelyik nagyon könnyű internetes receptet, akkor a hozzávalókat is nehezen fogja tudni megtalálni a városban.
Amióta Osloba költöztünk, úgy érzem, hogy az enyém a világ. Nem arról van szó, hogy megtagadjuk a csirkepaprikást, mert abban csak háromféle fűszert használunk és akkor az már nem is felel meg az elkényeztetett magyar gyomrunknak, hanem inkább nagyon örvendek, hogy alkalmunk van kipróbálni új ízeket, tudunk kísérletezni, mert minden fűszerhez és alapanyaghoz könnyedén hozzáférünk és plusz öröm, hogy István partnerem ebben az utazásban. Arra nyilván nem számítottam, hogy a túrógombócon szocializálódott gyerekeim értékelni fogják a csípős butter chickent, úgyhogy elejét veszem a kérdéseknek és előrebocsájtom, hogy én bizony szuperanyu vagyok, és napi rendszerességgel legalább kétféle ételt főzök (a menyem már most utál, pedig tán meg sem született még).
Egyelőre a nagyon egyszerű, kevesebbféle fűszert felsoroltató, indiai ihletésű receptek mennek csak, de mindegyre próbálkozom új dolgokkal. A youtube örök barátom ebben. Az alábbi receptet azonban a Yazio alkalmazásban találtam és elsőre is hihetetlenül finomra sikerült.
Kókuszos-karfiolos curry
Hozzávalók 3-4 személyre:
- fél hagyma – apróra vágva
- 2 cikk fokhagyma – összezúzva
- fél kilónyi karfiol – falatnyi darabokra vágva
- negyed kilónyi paradicsom – felkockázva
- egy 40 dekás csicseriborsó befőtt – lecsepegtetve
- egy evőkanál kókuszolaj
- 4 dl kókuszkrém – konzerv-változatban kapható általában (állítólag most már van a Merkúrban)
- currypor, só, bors, csilipehely
- korianderzöld
- köretnek: főtt indiai rizs vagy kuszkusz – fejenként 5 dkg nyersen mérve
Egy jó nagy serpenyőben fonnyaszd meg a hagymát a kókuszolajon, majd add hozzá a fokhagymát és az ízlés szerinti mennyiségű curryport is, majd pirítsd tovább az egészet még percet. Tedd bele a karfiolt és a csicseriborsót, jól forgasd össze, pótold még a curryport, ha szükségesnek látod. Add hozzá a paradicsomot és a kókuszkrémet, sózd, borsozd és ha csípősen szeretnéd elkészíteni, akkor szórd meg csilipehellyel – teljesen opcionális, nagyon finom akkor is, ha nem csíp. Fedő alatt addig főzd, amíg a karfiol megpuhul és a szósz besűrűsödik (jó 20 perc). Ha szereted és hozzájutsz, tálaláskor érdemes apróra vágott korianderzölddel megszórni. Szerintem ez a fogás remekül előre elkészíthető, mert úgy tapasztalom, hogy másnap még finomabb, ha az ízeknek van idejük összeérni. Remekül melegíthető, fagyasztható, munkahelyi ebédnek kiváló. Az eredeti recept kuszkusszal javasolja párosítani, de nekem rizzsel finomabb. S ha figyelembe vesszük, hogy egész gyerekkoromban utáltam a rizst, ez bizony óriási előrelépés.
Nagyon sok indiai ízű fogás található a vegán és a diétás receptek között és számomra nagy előny, hogy végre megtaláltam a módját annak, hogy kevesebb húst, de a fehérjét pótlandó több lencsefélét, csicseriborsót és zöldséget tartalmazzon a feltálalt főttétel. Bevált kedvencekkel is büszkélkedhetek már, ha szeretnéd, rendre szívesen megosztom a recepteket a blogon is.
Szerintem az indiai konyhában az a legzseniálisabb, ahogy általában az akár tizenötféle fűszert kombinálják egyetlen fogáson belül és ezek nemhogy kiütnék egymás ízét, hanem csodálatos harmóniát teremtenek, mely úgy olvad el a szádban, hogy közben fogalmad sincs, hogy mit eszel, csak azt tudod, hogy ez így ahogy van, tökéletesebb nem is lehetne. Az elmúlt hónapokban Archana barátnőmnek köszönhetően volt alkalmam több ízben is megkóstolni az indiai házi kosztot is és amint tudunk egy kis közös időt teremteni erre a célra, megígérte, hogy megtanítja a rizsfőzés csínját-bínját. Nem túlzok mikor azt mondom, hogy az ő rizse önmagában desszert, én mindig külön eszem és ízlelem minden falatját. Ránézésre van benne kesudió, csillagánizs, szegfűszeg, fahéj, mazsola, borsó, de semmiből sem annyi, hogy elvegye a rizs jellegzetes ízét, mégis annyira finom, hogy önálló fogásként is megállná a helyét. Ha ezt megtanulom, tuti megosztom veled. Persze sajnos minden ott kezdődik, hogy ahhoz a fajta indiai rizshez amit ő használ, eleve elég bonyolult otthon hozzájutni. Ha egyszer innen elköltözünk, 50 kiló rizst viszek majd magammal. Osloban a 25%-nyi bevándorlónak köszönhetően a világ bármely fogásához megtalálható az import-alapanyag széles választéka. Egyszer meg kell mutassam neked az ázsiai boltot. Igazi élmény ott vásárolni. Azok a fagyasztott malacfarok… az egyik gyerekkori kedvenc rajzfilmem jut mindig eszembe arról a látványról. Mondd, hogy te is nézted! 🙂
Kölcsönvett Kincsek 