A legfinomabb kebab története

Múlt héten kaptunk egy nagyon apró, de a jelenlegi helyzetünkben annál fontosabb jó hírt. Mivel épp útban voltam a könyvtár felé, amikor István elküldte az erről szóló üzenetet, azonnal megszületett az ötlet, hogy ott vagyunk egymástól egy dobásnyira, ebédeljünk együtt, mert a kis lépés is lehet ünnep. Hogy csak délelőtt tíz volt, egyikünket sem zavarta, mert nem szoktunk reggelizni. A városnézésünk során az idegenvezető ajánlott egy kipróbálandónak tűnő food court-szerű helyet épp a tengerparton, ezért azt vettük volna célba kihasználván azt a norvégiai mamátlanságunkban nagyon (nagyon!) ritka alkalmat, hogy a gyerekek nélkül, kettesben, nyugodtan ebédelhetünk. Ez az élmény amúgy nem csak a pillanat romantikája miatt fontos, hanem azért is, mert amikor a válogatós kölykökkel vagyunk úton, kábé választhatunk pizzázó és meki közül. Zárójel! Óriási sikerélményként könyveltük el például azt a napot, amikor az egyik halétterembe megengedték, hogy bevigyük a máshol vásárolt dobozos pizzát, s miközben a gyerekek majszolták a nagy szeleteket, mi komótos élvezettel kóstolgattuk a frissen fogott halétel élményét. Azóta is áldjuk az eszünket, hogy ilyesmit ki tudtunk agyalni. (Zárójel bezárva.) Sajnos a Vippa csak egykor nyitott volna, így alternatíva után kellett néznünk, de mivel a hely jellegéből adódóan több étterem közül lehet választani, biztos sort kerítünk rá, hogy elmegyünk oda a gyerekekkel. Tízféle kínálat közül kell lennie valaminek, amit ők is szívesen megesznek.

Rövid guglizás után kiderült, hogy a környéken lévő népetetők délelőtt fél 11-kor még általában nincsenek nyitva, így eszébe jutott Istvánnak, hogy van nem messze egy keleti emberek által működtetett kebabos a halal hentesbolt mellett, ahonnan mindig olyan jó illatok szállnak az útra, de eddig még nem volt neki sem alkalma oda betérni, mi lenne, ha kipróbálnánk. A szokásos fast food kinézetű kis méretű helyiségről, ahol még jóformán az sincs, hol leüljön az ember, kiderült, hogy zseniális ételt készít! A kebab számunkra amúgy is szinte ünnepi kaja, mert nehezen találunk olyan helyet, ahol igazán finomat készítenek, és amúgy is fast food, szóval nem ehetjük hetente. Persze néha nagyon tud az embernek csurogni a nyála utána… Ez instant reakció ennél a kebabosnál is, mert ahogy belépsz a boltba, az éppen frissen sülő piták illatától azonnal úgy érzed, hogy ebédidő van. A szakács egy nagyon vidám természetű ember, szívvel-lélekkel készítette el és csomagolta be a kebabokat, még kóstolót is nyújtott, hogy ne ácsorogjunk hiába.

Napsütéses délelőtt lévén a szomszédos parkban telepedtünk le a folyó partjára és annyira ritkafinom volt az ebédünk, hogy hamarosan lemondtunk az elegáns majszolás látszatáról és csak élveztük az fűszeres hús, a selymesen csípős szószok, a roppanós zöldségek és az öt perce sült meleg pita szimfóniáját. Épp azon szórakoztunk, hogy melyikünk mennyire maszatos és kinek foltosabb a nadrágja és a dzsekije, amikor megszólított bennünket egy barnabőrű, kedves mosolyú férfi, aki mindaddig tőlünk pár méterre telefonált. Látszott rajta, hogy nagyon feldúlt és egy kicsit ki kell engednie a gőzt. Kiderült, hogy az a felháborodásának a forrása, hogy szerinte a Norvég Állam szemét módon túl nagy részét nyúlja le adó címszó alatt a fizetésének. Múlt hónapban például 41 ezret keresett, de 15 ezret abból vissza kellett adnia az államnak. Ő most márpedig addig fog telefonálni, amíg valaki megoldja, hogy ne kelljen ilyen sok adót fizetnie.

Persze szó-szót hozott ki, honnan jöttetek, magyarok vagyunk, s vajon Magyarországon is olyan nagy az adó, mondjuk nem épp, de kell hozzá 3 gyerek, jaj na az nem gond, ő akkor most indulna Budapestre. S aztán feltette a nagy kérdést: de vajon, vele Budapesten nem fognak rosszul bánni azért, hogy nem fehér ember? Íme! Elértük azt, hogy egy random embernek a grønlandi piac környékéről, Osloból, Magyarország hallatán azonnal az jusson eszébe, hogy abban az országban utálják a nemfehéreket. Mit lehet erre mondani? Mennyire kell nekünk emiatt szégyenkezni? Mert azért annyi biztos, amit abban a pillanatban éreztünk, az nem büszkeség volt. Behúztuk a nyakunkat, sok szerencsét kívántunk neki, és biztosítottuk őt arról, hogy az általános megítélés szerint, magas adó ide vagy oda, itt még mindig több marad az ember zsebében mint máshol és Norvégiában élni jó. Persze nem kell ahhoz kisebbséginek lenni ebben az országban, hogy az ember rosszat gondoljon Magyarországról. Aktuálisan a norvég közvélemény nagyon ellenünk van hangolva például a Norvég Alap miatt, mellyel kapcsolatos atrocitásokról a média által a norvég emberek igen jól tájékoztatva vannak. A magyar közösségben felmerült, hogy többen is konkrét negatív hatásait érzik saját személyükkel szemben ezeknek az eseményeknek. Van bármi köze az egyszerű állampolgárnak a magasröptű politikai konfliktusokhoz? Mi is lenne velünk előítéletek nélkül? Vajon a legtöbb ember tényleg annyira ráér, hogy ezeken tud napestig csámcsogni, bosszankodni és aztán jóleldönteni, hogy a szomszéd, akivel eddig egész jól kijöttem, az mostantól genya, mert né a magyarok mind milyenek?

Én azt mondom, hogy maradjunk annál, amit ismerünk. A zseniális kebabot itt tudod megvenni! Legkönnyebben akkor jutsz oda, ha elmetrózol a Gønland megállóig, mind az 5 vonal megáll ott. Utána aztán érdemes nagyot sétálni a környéken, ez ugyanis Oslo leginkább külföldiek lakta negyede, és igazi multikulturális élmény!

Hírdetés