Amint ezeket a sorokat írom, a tegnap megjelent új Music Of The Spheres című Coldplay albumot hallgatom. Immár minden zene-platformon elérhető, és a Spotify-on döngetem szüntelen. A Selena Gomez-zel készült frissen bemutatott dalukat alább belinkelem, tegnap reggel a premiert Annával összeborulva hallgattuk, mert ami szép az szép. A hangulata nagyon emlékeztet a Christmas Lights c. örök kedvencre (melyet már túl (?) sokszor emlegettem itt a blogon az elmúlt években).
A legutóbbi albumjuk kapcsán a Coldplay kijelentette, hogy addig nem indulnak turnéra, amíg meg nem találják a módját annak, hogy a koncertek karbonlábnyomát minimálisra csökkentsék. 4 évig mesterkedtek ezen, de csütörtökön végre közzétették a 2022-es turnéállomásokat és erre a napra mi azóta várunk, hogy 2017. június 11-én este hipnotizált állapotban kiléptünk a bécsi Ernst Happel Standion-ból. Akkor megfogadtuk, hogy ahány turnéja lesz a Coldplay-nek, ha egy mód van rá, az összesre elmegyünk. Most pedig éppen olyan izgatottak vagyunk, mint szinte napra pontosan 5 évvel ezelőtt, amikor azt latolgattuk, hogy melyik város lenne stratégiailag a legjobb koncerthelyszín számunkra (arra is emlékszem, hogy a fül-orr-gégészeti klinika parkolójában ültem a kocsiban és Istvánnal telefonon latolgattuk a helyszíneket – ebből is látszik, hogy milyen nagy esemény volt, mert arra már nem tudok visszaemlékezni, hogy amúgy mit kerestem a klinikán…).
Végigfutottam az idei listát és úgy ítéltem meg, hogy ezúttal a varsói koncertre lenne a jó döntés elmenni. A dolgot eldöntöttnek nyilvánítottuk, amikor pár perc múlva a véleményemtől függetlenül István is erre a helyszínre bökött.
A következő logikus kérdés, hogy mi legyen a gyerekekkel? Megtehetnénk, hogy egy szuper romantikus hétvégét faragunk a programból, de az elmúlt években szisztematikusan óriási rajongókká neveltük a kölyköket is, és minimum rossz néven vennék, ha ők nem jöhetnének velünk (a kamasz lányunk szerintem minimum egy évig nem állna szóba velünk, ha ma őt visszük, a kicsit hogy is hagyhatnánk itthon?). Fel is vetettük a családi kupaktanácsban, felvázolván a korábbi tapasztalataink alapján, hogy órákat kell sorban állni a stadion előtt, aztán ha bejut az ember, akkor felvezető zenekarokkal együtt még vagy 3 óra mire a Coldplay színpadra kerül és ekkor jön csak a sok ugrabugra és gyömöszölődés, de érdekesmód még Kistit sem lehetett elrettenteni. Hivatalos tehát, négy jegyre lesz szükségünk! Október 22-étől lehet majd megvenni őket, de aznap meg is kell rendelni, mert főleg azokon a helyszíneken, ahol csak egy koncertet tartanak, konkrétan órák alatt elfogynak a jegyek. Közben az is eszembe jutott, hogy bár eddig el sem tudtam képzelni, hogy valaki egy ilyen eseményen miért is akarna ülőhelyet venni, mert a székek szerintem maximálisan meggátolják a buliélményt, ha Kistit is magunkkal visszük és azt akarjuk, hogy tényleg mindenki élvezze a koncertet s ne a kicsifiúnk hét évéből természetesen fakadó zsörtölődését kelljen hallgatnunk, akkor bizony kénytelenek leszünk nyugdíjas jegyeket venni. A manóba… Valamit valamiért. Legalább várhatóan felejthetetlen családi élmény lesz s ez így van jól.
Ami pedig a koncert karbonlábnyomát illeti… Hú, az állam is leesett, hogy mennyi mindenre odafigyelnek. A hosszú és tanulságos lista ide kattintva, majd lefele görgetve érhető el. Ezek az emberek a rajongók ugrálásából is zöldenergiát terveznek létrehozni és azzal világítják a színpadot! Azt hittem, hogy a műanyag kiszorításának az lesz a módja, hogy alább vesznek a látványelemekből a koncerten, de örömmel látom, hogy ez az opció fel sem merül. Megtalálták a megoldást a zöldebb, világító karkötőkre, a konfettire, melyben a koncert végére többnyire bokáig gázol az ember (kivéve, ha ülőhelye van, mindegy), a tűzijátékra, a fénytechnika táplálására. Úgy fest, hogy nem lesz kompromisszum semmilyen téren a látvány tekintetében. A maradék, teljesen elkerülhetetlen CO2 kibocsájtást ellensúlyozandó pedig több millió fa ültetését vállalják alapítványokon keresztül a világ különböző pontjain, melyek sora bővítés alatt áll, de amely listán már most szerepel az egyedüli európai helyszínként Románia. Hogy erre rászorulunk, nem hiszem, hogy büszkeségre adna okot, de ha nem egyéb, szívmelengető és plusz motiváció számomra az, hogy a megvásárolt jegyeink következtében elültetnek és felnevelnek majd minimum 4 fát a Kárpátokban.
Nem lehet eleget áradozni erről a bandáról. Remélem, hogy téged is megfertőzlek előbb-utóbb. Ha pedig jönnél a koncertre, örülnénk a társaságnak. 🙂 A helyszínek listája elvileg bővülni fog, de mi már letettük a voksunkat Varsó mellett, ott még ugyanis nem jártunk, de sok szépet hallottunk róla (szia, Isti!), ezért legfőbb ideje rászánni néhány napot.
Coldplay X Selena Gomez – Let Somebody Go
(Let somebody, let somebody go)
We had a kind of love
I thought that it would never end
Oh my lover, oh my other, oh my friend
We talked around in circles and
We talked around and then
I loved you to the moon and back again
You gave everything this golden glow
Now turn off all the stars, ’cause this I know
That it hurts like so
To let somebody go
All the storms we weathered
Everything that we went through
Now without you, what on earth am I to do?
When I called the mathematicians and
I asked them to explain
They said love is only equal to the pain
And when everything was going wrong
You could turn my sorrow into song
Oh, it hurts like so
To let somebody go
To let somebody go
Oh, oh-oh
Oh, oh-oh
(Let somebody, let somebody go)
Oh, oh-oh, (oh) when you love somebody (oh)
When you love somebody (oh)
Got to let somebody know
Oh, oh-oh, (oh) when you love somebody (oh)
When you love somebody (oh)
Got to let somebody know
So, when you love somebody
When you love somebody
Then it hurts like so
To let somebody go
It hurts like so
To let somebody go
But you’re still with me now, I know
(Let somebody, let somebody go)
Oh (Let somebody, let somebody go)
But you’re still with me now, I know
Kölcsönvett Kincsek 