Vasárnap ebéd után rajtam kívül senkinek nem volt kedve kimozdulni a házból. Annyira hívogató volt a napsütés és az őszi aranyszínű táj, hogy úgy éreztem az erdőben a helyünk, így éltem anyai vétó-jogommal (másfél napnyi vajúdás életfogytig feljogosítja ilyesmire az embert): túrabakancs, meleg felső és indulás! Utólag kiderült, hogy ezen felül sál-sapka és főleg kesztyűre is szüksége lett volna a csapatnak, szóval kicsit minket is “felkészületlenül” ért a tél – bár akkor még nem hullott a hó.
A Frognerseteren-Sognsvann túra nekünk ajtótól ajtóig 4 órás program, de ez ráérősen sétálós, bóklászós ritmusban telik és feltételezi, hogy az ember utánajár a tömegközlekedési programnak – hogy lehetőleg ne legyen holtidő a megállókban.
Azért szeretem ezt az útvonalat, mert roppant gyerekbarát. Frognerseteren az 1-es metróvonal végállomásánál található, ide nagyjából fél óra alatt lehet Oslo központjából eljutni. A kilátás a fjordra útközben pazar, ezért érdemes a metrónak a bal felőli ablakainál ülőhelyet találni.
A túraösvény mindjárt a metrómegállóból indul, táblák jelzik, hogy merre érdemes haladni és van választék bőven. Az útvonal-jelölésekről érdemes tudni, hogy nincs mindegyik célpontnak más jele (Erdélyben ez bevett szokás), hanem ugyanazt a jelzést kell követni függetlenül attól, hogy hová tartunk és az elágazásoknál a irányjelző-táblák szerint tudjunk a megfelelő ösvényt kiválasztani.
A Sognsvann felé vezető út nagyjából 5 km hosszú, felnőtt lábakon egy óra alatt simán megjárható. Az ösvény széles, eltévedni lehetetlen. Mi azért szeretjük, mert szinte végig lefele irányban kell haladni, így a kisebb gyerekek (a mi esetünkben Kisti) is könnyűszerrel magukban meg tudják tenni a távot. Mivel mi örökké sétálunk és megvizsgáljuk a köveket-bogarakat-bokrokat-patakot, ezért nekünk általában két órát vesz fel ez a táv. A nyáron még ennél is több időt sikerült rászánni, mert olyankor az ösvényt övező áfonyabokrok roskadoznak, és ez medvehíján jelentősen le tudja lassítani az embert. Kistinek a végére fülig kék a szája. Egyébként ez most sem volt másként, hiszen a levele vesztett bokrokon a ritka maradék (fagyasztott) áfonyaszemeket nagyon könnyű volt megtalálni. A vörösáfonya ilyenkor rendkívül zamatos és édes – ez kellemes meglepetés volt számomra.
Nyáron csupa madárdal az út, most viszont síri csend kísért és ennek is megvolt a varázsa. Szinte hallani lehetett a gondolatainkat, már-már sajnáltuk szóval megbontani ezt a süketítő békességet. Az ösvényen elég gyakori a nagyobb sáros szakasz, egy-egy esős időszak után néhol nehéz haladni, ilyenkor kerülni kell az erdőben, de ettől csak kalandosabbá válik a túra. Nagy meglepetésünkre egy szakaszon fenyő-őrleménnyel fedték a közelmúltban a sáros ösvényt. Igazi aromaterápiás élmény végighaladni rajta. Az árnyékos részeken ilyenkor már a jég és a hóharmat örök, végül is a hegyekben vagyunk. Nem fáztunk meg, mert végig mozgásban voltunk, de amint említettem, a kesztyűt elálltuk volna. Mutatok néhány útközben készített fotót:
Indulási pont 
Ilyen hosszú árnyékunk még sosem volt 
Fenyő illatú aromaterápia 
Délután, napsütésben is befagyva marad a pocsolya 
Mohás fenyőerdő 
Örök őszi hóharmat 
Sáros szakasz, csúszós kövek 
A túra a Sognsvann-tónál végződik, itt az őszi táj lélegzetelállító.
Sognsvann egy igen népszerű kirándulási célpont, ezért számíthatunk arra, hogy kivált hétvégén itt azért már találkozunk emberekkel. Működik egy büfé is, ahol a gyerekek megkaphatják szezontól függően a jutalom-fagyit vagy – kakaót amiért zokszó nélkül vették az akadályokat. Ha belefér a programba, akkor a tó körül szervezhetünk virsligrillezős uzsonnát is (boltban kapható egy használatú grilltálcával), bár októbertől azért korán sötétedik már, a nappalok lassan minimálisra zsugorodnak, ezért jól be kell osztani az időt. A tótól 5 perc sétára van az 5-ös metróvonal végállomása, innen a negyedóránként induló szerelvénnyel 15-20 perc alatt visszaérhetünk Oslo központjába.
Ezt az útvonalat szívesen ajánlom mindenkinek, aki esetleg látogatóban van a fővárosban és az építészeten és múzeumokon túl a természetre is kíváncsi, de nem szeretne a tevékenységre fél napnál többet szánni. Egy másik csodálatos túravonal a Fuglemyrhytta-hoz vezet fel, de itt azért már van bőven felfelé irányuló szintkülönbség, amit lehet a legkisebbekkel nem lesz panaszmentes esemény megmászni. Cserében a kilátás odafent szintén pompás. Célponttól függetlenül szívből ajánlom a vasárnap ebéd utáni kirándulást, sokkal jobb érzés utólag, mintha aludtunk volna másfél órát.
Kölcsönvett Kincsek 
Egy hozzászólás Új írása