Mielőtt Norvégiába költöztünk volna, sokfelé olvastam, hogy a norvég üzletekben szegényes a választék és fel kell készülni arra, hogy az importárú akadozik, sőt esetleg a megszokott nemzetközi márkákat egyáltalán nem fogjuk tudni megtalálni. Kiderült, hogy cseppet sem rossz a helyzet, és itt is mint sok más esetben, minden azon múlik, hogy a viszonyítással honnan indul az ember – ezek szerint Románia sem a választék paradicsoma, mert nekünk nem szembetűnő a különbség.
Az elején nehezen találtunk meg egy-két dolgot, például hihetetlen módon hetekig túléltünk tehéntúró nélkül, bár a végén már oda fanyalodtam, hogy bolti tejből próbáltam házi módszerrel valahogy túrót kutyulni, mert a gyerekek gombóc híján kezdték elveszíteni a norvég jövőben vetett hitüket. Végül a lengyel bolt húzott ki a csávából és mióta tudjuk, hogy importálnak tehéntúrót, azóta vészhelyzet esetére tele van vele a fagyasztónk.
Ami viszont továbbra is nagyon hiányzik Annának, az a sajtos csipsz, kiváltképp a Pringles. Sokféle ízben kapható a különböző üzletekben, de valami miatt sajtos változatot senki nem importál. (Aki tudja, hogy miért, írja meg kérem hozzászólásban!) A nyáron Mama hozott otthonról annyi dobozzal, amennyi a csomagjába fért, és szegény gyerek be is osztotta rendesen, de mostanra érthető módon mind elfogyott. Nem mintha létszükség lenne, de azért a kamaszok néha szívesen rágcsálnak valami finomat. Hogy miért pont a sajtos a kedvence?
Kölcsönvett Kincsek 