50 éve érkeztek az első pakisztáni bevándorlók Norvégiába. A hetvenes években tárt karokkal várta a munkaerőt Norvégia és bár utólag szigorított a letelepedési feltételeken, az előző években ide érkezett pakisztániaknak egyúttal megkönnyítette családegyesítés címszó alatt a rokonaik áttelepítését. Azóta másod- és harmadgenerációs pakisztáni norvégok tízezrei élnek Norvégiában, főleg Osloban. Jelenleg az országban a lengyelek után a pakisztáni a második legnagyobb népességű nemzeti kisebbség.
A pakisztániak 50 éves jubileumi ünnepét, melyet maga Harald király is megtisztelt a jelenlétével, mindenféle csatornákon keresztül hirdették az elmúlt napokban ezzel is alátámasztván jelentőségét.
Azt hiszem, hogy ez nagyon szép gesztus, mellyel kifejezik a norvégok, hogy örülnek a pakisztáni kisebbség jelenlétének, akik főleg vallási okokból adódóan egyébként nem mondható, hogy különösképp “beleolvadtak” volna a helyi kulturális környezetbe. A pakisztáni származású nők nagyrésze például mai napig nem dolgozik, miközben a letelepedési engedély megszerzésével párhuzamosan automatikusan jár nekik például a norvég egészségügyi ellátás.
A polgármesteri hivatal előtti téren megszervezett ünnepségre természetesen délután mi is ellátogattunk. Az óriási bulisátorban fergeteges volt a hangulat, a környéken felhúzott standoknál pedig végig lehetett kóstolni (drága pénzért, de jótékony céllal) a különböző pakisztáni kulináris érdekességeket. Neveket nem tudok, de mivel a pakisztáni konyha – földrajzi okoknál fogva – igen közel áll az észak-indiai konyha ízeihez, mondanom sem kell, hogy számomra ezek az egyszerű házias ételek mind különlegesen finomnak tűntek. Az olcsó hozzávalókat bőven kompenzálja a fűszerezés és az elkészítés módja így kijelenthetem, hogy a pakisztáni konyha belopta magát a szívembe.
Kölcsönvett Kincsek 