Az új környezetünk felfedezése egy olyan kaland, melyet nagyon élvezünk. Beköszöntött a tavasz, csalogat a jó idő, és én ilyenkor már sosem hagyom a családot ellustálni a hétvégét. Általában addig okoskodok, míg mindenkit sikerül személyre szabott érvekkel meggyőzni arról, hogy miért is kötelező kimozdulnunk. Program-javaslat függvénye, hogy éppen melyik családtagot a legnehezebb otthonról elráncigálni, de úgy tűnik, hogy ez a folyamat valahogy sosem lesz könnyebb annak ellenére sem, hogy a hétvégi családi programokról utólag többnyire elismerőleg bólogatnak, hogy hm… najó, ez tényleg vagány volt.
Múlt hétvégén ötletelés közben már majdnem ott tartottam, hogy végső megoldásként előveszem Brúnót, amikor a Guglinak hála felfedeztem a Digitális Vándor nevű alkalmazást, mely abban nyújt segítséget, hogy Magyarország szerte összegyűjti és interaktívvá teszi a tanösvényeket. Budapesti viszonylatban ezek közül számunkra most a Vuk tanösvény tűnt a legszimpatikusabbnak, ezért ezzel teszteltük az applikációt, melyről Anna azonnal megjegyezte, hogy nem kapott ám valami fényes véleményezést az App Store-ban és tuti gagyi lesz (kamaszodunk…). Végül is nekünk sem sikerült róla ötcsillagos véleményt formálnunk, de ezt majd a végén kifejtem, hogy miért.
A Vuk tanösvény prímán elérhető tömegközlekedéssel. A hétvégén is sűrűn közlekedő 11-es busz végállomásától nagyjából 10 percet kell gyalogolni (egyenesen előre) az Erdei Macis Játszótérig, ahonnan az útvonalunk indul. Az alkalmazást csak akkor lehet használni, ha az ösvény mentén feltűntetett 12 állomás valamelyikének a közvetlen közelében tartózkodunk. Az mindenképp jó, hogy a túra-anyag előre letölthető, így az erdőben esetlegesen hiányos térerő már nem okoz bosszúságot. A térkép praktikus, de GPS-jelminőség függvényében nem mindig pontos.
Eredetileg úgy képzeltük el, hogy minden állomásnál lesz valami látnivaló, de hamar rájöttünk, hogy igazából ez csak egy sima ösvény, melyet leginkább a digitális elemekkel tettek érdekessé. Ha valaki az applikáció nélkül megy végig ezen a 2,5 km-es útvonalon, akkor annyi történik, hogy sétált egy jót az erdőben, de nemigen találkozik Vukal. A telefonunk segítségével viszont hallgattunk rókahangokat, fotózhattunk baglyot, meghallgathattuk Fekete István egyik történetét, törhettük a fejünket néhány feladványon és plusz motivációt adtunk a gyerekeknek az úton való kitartásra még akkor is, amikor hegyre felfele vitt az ösvény. Út közben láttunk fából összerakott sátrat, fanyulat, Oroszlán-sziklát, sok-sok madarat és simogathattunk például selyemhernyó-bábot a híd alatt elrejtett meglepetés-dobozban.
Sajnos a baglyos állomás után mindannyiunk telefonján leállt az alkalmazás, és csak úgy tudtunk volna digitálisan befejezni az ösvényt, ha elkezdjük megint elölről, amit a mögöttünk hagyott 9-10 állomás után már egyáltalán nem akartunk megtenni. Ezért aztán az utolsó pontokat már nem tudtuk elolvasni és a végén nem kaphattuk meg a digitális jutalomkitűzőt sem, ami miatt a gyerekek egy kicsit szomorúak voltak.
Öröm az ürömben, hogy Anna legalább elégedetten jelenthette ki, hogy “megmondtam én, hogy gyenge ez az app…” és végre neki lehetett igaza. Mivel az ösvény körbe megy és ott végződik, ahol kezdődött, a játszótéri pihenő a végén Kistivel is feledtette a bosszúságot. Végül az erdőtűz vetett véget a vasárnapi kalandunknak. Egyik szirénázó tűzoltóautó érkezett a másik után és az egy idő után kifejezetten sűrűvé váló füst miatt jobbnak láttuk hazaindulni.
Tavasz-indító kiruccanásnak szerintünk tökéletes a Vuk-tanösvény. Közel van, nem hosszú, de azért van annyira dombos-völgyes, hogy az ember érezze, hogy sétált egy kellemeset. A gyerekeket prímán lehet kitartásra motiválni a játszótérrel és nem is nagyon zsúfolt a környék. Biciklivel, babakocsival az ösvény nagy része jól járható. Ami a Digitális Vándor applikációt illeti, egy esélyt még mindenképp kap tőlünk, mert az alapkoncepcióját nagyon szimpatikusnak tartjuk. Reméljük, hogy a következő túránkon eljutnak a gyerekek a jutalomig, és akkor fennmarad a barátságunk. 🙂
Kölcsönvett Kincsek 