A magyar költészet napját április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Ha valaki csak ezen az egy napon olvas verset, már akkor megérte bevezetni a köztudatba ezt az ünnepet. Erről árulkodnak a különböző online megosztó felületek is, melyek ma csak úgy roskadoztak a szebbnél szebb lírai alkotásoktól. Mivel az elmúlt hetekben ismét visszatért Juhász Gyula a mindennapjaimba, ezért ebből az alkalomból azt a versét osztom meg Veled, amellyel ez a szerelem kezdődött nagyon-nagyon régen, Szegeden.
Melyik a legkedvesebb versed?
Juhász Gyula – Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen
Kölcsönvett Kincsek 
Versre gondoltam verssel válaszolok! 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Áprily: MÁRCIUS
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szived?
KedvelésKedvelik 1 személy
Ó, a lomha Maros… Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem a kedvenc versed! ♥️
KedvelésKedvelés