Hotel Aquaticum – Debrecen

Nehezen fogok neki a beszámolónak, pedig igazán van, amiről írni. A debreceni május végi kiruccanásunkat január óta tervezzük. Nagyon ránk fért, családilag a békesség, az együttlét, pár nap kikapcsolódás és közös élmény. A Velencei-tóhoz akartunk visszamenni, mert abban a szállodában egyszer már nagyon jól éreztük magunkat és tudtuk, hogy ha nem valami viszonylag izolált helyet választunk,…

Mert lehetne jobban is!

A tegnapi bejegyzés kapcsán jutott eszembe (milyen klassz, amikor az embert a saját gondolatai további agyalásra késztetik…), hogy nem az a baj a mostani polgármesterrel, hogy nem csinál semmit. Ott van szemfényvesztésnek a Vikkend, a folyton tatarozott és valóban egyedülálló Somi, a koncepció és az ésszerűség teljes hiányában felújított és újonnan létesített sok-sok tarka játszótér…

Debrecenbe kéne menni

Ott is jártunk s haza se akartunk jönni. Emiatt nem írtam most egy hétig, de pótolom, ígérem, égni fog az ujjaim alatt a billentyűzet. Csak éppen pakoljak ki, rakosgassak el, jussak a szennyes- és vasalós-kosár aljára. Mert egyelőre az otthon megnyugtatóan békés káoszának közepére nyitottam ki a laptopot és a lelkiismeretem nem engedi, hogy a…

Lakat a falon

Lassan minden városban lesz egy tiszteletbeli lakatos fal. Vagy kerítés, rács, híd… Ketten elindítják, aztán csatlakozik még tíz. Onnan kezdve már mindenki azt hiszi, hogy ez kötelezően jó ötlet és mire feleszmélsz, már több száz kislakat “díszíti” a közteret. Vásárhelyen is elindíthatnánk egy ilyesmit. Persze mivel már olyan sok helyen létezik, leginkább legyint csak rá az ember. Nekünk…