Az este néztük meg, pedig úgy volt, hogy megint másképp alakul a program, aztán mennyire jól tettük, hogy mégis késtünk abból a házibuliból. Szeretem, amikor egy előadásnak van eleje, vége, de főleg közepe. Most azonban a legeslegjobban a darab nyelvezete tetszett. Kihívás lehetett ezt a csodálatosan ízes, viccesen tekervényes, tájszólásos VarróDánieles szöveget a színészeknek megtanulni és aztán sokszor egy szuszra előadni. Élveztem minden szavát. A díszlet is elmés, egyszerű ÉS nagyszerű. Olyan tengerkéken csillogó kék függönyt én is kérek! Galló Ernőt az egész város szereti. Ez az alakítása díjat is hozhat neki, mi a magunk részéről már oda is ítéltük. Oda ám, az egész stábnak. A történet, a finom részletek, a sejtetések, a hangulat… nem sorolom, nézd meg magad!